|
Orbán Béla:
Shabbat Röé - Szukkot - Milyen alapon? -
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2013. szeptember 21. Még mindig benne vagyunk a Szukkot ünnepében, ami hét napig tart, van egy nyolcadik nap is, amelyről olvashattok a weblapunkon, s ennek az ünnepnek három bibliai fejezetét olvassák fel a zsinagógákban. Az első 2.Mózes 33,12-34,26-ig tart, ami nem más, mint az aranyborjú utáni időszak, amikor Mózes közbenjár és könyörög a népért, amikor Isten megjelenti Önmagát, és lehet hallani, mert megjelenik szóban és szól hozzá, és megtörténik a szövetség megerősítése is. A haftarai (prófétai) részben Ezékiel 38,8-39,16 terjedő részt veszik elő, s ez egy előre mutató prófétai rész, de sokan másképp értelmezik ezt, és szeretnének mindenképpen világvége hangulatot teremteni, félelmet kelteni ebből, mert ez a rész a Góg és Magóg megítéléséről, arról a borzalmas időkről szól. A zsinagógában a legidősebb férfi, aki még tudja, hogy mi a szokás, hogy mi van a Tórában, az olvassa a máftirt, az ünnepi áldozatnak a részét.
Ezékiel 39,4-8: „Izráel hegyein esel el te és minden sereged, és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül. A mező színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. És bocsátok tüzet Magógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben! Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyről szólottam.” Sokszor szomorkodom, amikor keresztény badarságként ünneplik az „Ez az a nap!” alkalmakat, fesztiválokat, nagyobb összejöveteleket szerveznek. „Ez az a nap”, amelyet Isten itt szól ebben az ezékieli próféciában, bizony ez elég kemény nap, a megítélésnek a napja.
„Izráel hegyein esel el te és minden sereged, és a népek, melyek veled lesznek;” Az ítélet előremutat: „Izráel hegyein”. Mi is ebben az időszakban, a Szukkot ünnepén és a Jom Kippur ünnepe után megélhetjük azt, hogy Isten ítéletei Izráel hegyein történnek. Izráel a Bibliában mindig Isten népét jelzi, Jákób viszont Izráelt, a tizenkét törzset. Izráel hegyei a jeruzsálemi két hegy, a Templom-hegy és Sion hegye. Ott esel el, ott a Király lábai előtt, ahol Ő, a Főpap ítélni fog! Amikor nincs már kegyelem, ott esünk el. Minden egyes Góg és Magógra, vagy a vele azonos utunkra jellemzően tudomásul kell venni: egyszer meg kell jelenni Isten előtt és ott a trón előtt, Krisztus trónja előtt leszünk megítélve már itt a földön is, mert Ő naponta ítél, a Szent Szellem által naponta emlékeztet. A mi napjaink is arról szólnak, hogy nagyon sokszor vesztesek vagyunk, csődöt mondunk, bajban vagyunk. Most még hálát adhatunk, hogy van Ige és Krisztus, aki megítél bennünket, hogy ne kerüljünk oda, abba a helyzetbe, ami Izráel népére vonatkozik, hogy folyamatos a temetés. Isten nem akarja a halálunkat, még nem ítél, csak megítél arra, hogy ott fönt Jeruzsálemben, Izráel hegyein van a megítélés, és ott van számunkra egyben a kegyelem is. A zsidóságban ezen az ünnepen zsidó módra elfogadták ugyan a beíratást Jom Kippur-kor, az engesztelés napjakor, Isten ítéletét, de még mindig a zsinagógákban ma nagy hozsannát imádkoztak, azt, hogy „segíts hát!”, „ha lehet, még ne!” Zsidó módon, mert tudomásul veszi, hogy jóra és rosszra kinyíltak-bezáródtak a kapuk, mert Isten ítélt az engesztelés napján, de mégis benne van a kegyelem utáni vágy, és mindig benne van az, hogy „de ha lehet még, akkor segíts hát!”, „hogy ha lehet, akkor még!” S mi sokkal jobb helyzetben vagyunk, mert mi tudjuk, hogy ma még lehet önként odamenni Izráel hegyeihez a Főpaphoz, hogy vidd az én áldozatomat oda Isten elé, mert van bűnöm és bűnáldozat, szövetséget kötő vagy megerősítő. Ott vannak az áldozatok sorozatai amit adhatunk és a Főpap elé tehetünk. Odamehetünk a Király elé, hogy királynak elfogadtalak, de nem vagy Király! Szabad azt a szövetséget megerősíteni, ami a heti szakaszban benne van, hogy az aranyborjú után oda tudok menni. Mennyi, de mennyi aranyborjú volt és van sokszor az életünkben, s jó visszaemlékezni, hogy Isten nem ítélte meg a népet, mert volt egy Mózes, aki közbenjárt, aki könyörgött, aki szólt és hálát adhatunk, hogy ma Ő ott ül az Atya jobbján és közbenjár, könyörög teérted, énérettem az aranyborjúim miatt, azért, amit, akit imádtunk, bálványoztunk, elrontottunk. Van lehetőség a szövetség megerősítésére, mint annak idején az aranyborjútól a történet odáig vezet, hogy Isten új, megerősített szövetséget köt. Számunkra is ott kellene lenni annak a tudatnak és érzésnek, hogy nekem is voltak aranyborjúim. Nekem is voltak olyanok, amikor Istent nem láttam, mint ahogy a nép nem látta Mózest, és megpróbáltam saját magam bálványokat gyártani és azt imádni. Sokszor önmagunk voltunk az aranyborjúk, sokszor másban bíztunk, mást emeltünk magasra, de mindegyik hasonló volt az egyiptomi imádott borjúhoz. Bár aranyborjú volt, mégis egyiptomi volt, mégis világi dolgokat kezdtünk el imádni, nem éreztük Isten jelenlétét, mert nem éreztük azt, hogy velünk van Krisztus, Jesua HaMassiah velünk van, vezet bennünket. Csak egy kicsit hagy bennünket önmagunk erejére támaszkodva abban a helyzetben, amelyben egyedül maradunk, azonnal építjük a kimenekedéseket, a megoldásokat, az aranyborjúinkat! Isten ki is próbál, hogy most egy picit csendben vagyok, nem szólok hozzád, milyen aranyborjút fogsz csinálni? Ha holnap Krisztus elé kell menned, akkor milyen aranyborjút lát? Mit építettél tegnap? Most, ebben az elég zűrös társadalmi helyzetben mit építettél? A pénzed az aranyborjú? Góg és Magóg fia meg lesz ítélve. Minden meg lesz ítélve! „Góg és Magóg fia vagyok” (a magyar pogány vallás egyik dicsőített alkotása), Isten ezzel is üzen: minden erősség meg lesz ítélve Isten törvénye szerint ott a Templomban a Főpappal és a Királlyal, Krisztus uralma által meg lesz ítélve! Ez pozítiv ígéret, mert az ítéletnek mindig az a folytatása, hogy az Ő népét nemcsak megvédi, hanem meg is tisztítja. Azért történik mindez, hogy Isten a népét és az egész földet meg akarja tisztítani „És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.” (16.vers) Ez a tisztítás nem más, mint Izráel népének a tisztítása, sokáig fognak temetni, temetni és temetni. Ez most üzenet is számunkra: nekünk temetni kell, mindazt, ami romba dőlt, amit Isten megítél. Belegondoltál-e már abba, hogy az egész világ a pénz után rohangál, és ha Isten azt mondja, hogy „vége, megengedem”, akkor mennyi halott lesz? Nemcsak, mint a huszas években (száz évvel ezelőtt), hogy öngyilkosok lettek, akik csődöt mondtak: megszűnik az isten, mert Isten megítélte az ő istenüket! S nekünk kell majd temetni, és ez a temetés tisztítás lesz. Istennek a tisztítása elég kemény!
Most a sátoros ünnepnek az idején sok-sok gondolat is előjön az emberben. Mi is megültük családilag a Szukkot-ot, a Sátrak Ünnepét, ahogyan Isten elrendelte a népünknek, s elgondolkodtam az elmúlt szolgálataimon, hogy az elmúlt években hány, de hány ócska összeomlott sátrat láttam: hevenyészett életeket, csőszkunyhókat (még az előző csendes napokon is csőszkunyhóknak tituláltam némely szemlélődő embert), összedőlt életek, összedőlt sátrak... Mit is építünk? Egy biztos, ezen a hazafele vezető úton, ahol megyünk -Krisztus elől, mi utána- sátrakat kell építeni. A földi életünknek a feltételeit valóban meg kell építeni, ezeken az útszakaszokon, újabb helyeken újat kell építeni. Először is önmagunknak meg kell épülnie, majd második lépésben meg kell épülnie a családi sátornak, s meg kell építeni a sátrak közösségét, amelynek központjában ott van a Szentély (lásd Izráel vonulását), viszont én félkész, összedűlt, el se kezdett sátrakat, életeket látok! S számomra ez nemcsak egy Szukkot-i emlékezés volt, hanem egy számadásszerű gondolkodás: miért van ez? Egyetlenegy tényt és gondolatot kell elővenni: tizenévvel ezelőtt, amikor e szolgálatot elkezdtem, akkor tudtam, hogy az alapokat kell tanítani, azt az alapot, ami elveszett, ami nincs, ami hamis, ami megmásított. Nincsenek meg a kereszténységnek az alapjai és a zsidóság is már csak kevéssé ismeri. Oly sokszor hangoztatjuk, amikor valami bajunk van, hogy milyen alapon történt ez? Milyen alapon vagyok ebben a helyzetben? Milyen alapon kérdezel? Ezt a kérdést most visszafordítom: milyen alapon építkeztél? Mit építettél, amit úgy hívnak, hogy te vagy? Ha nem lesz alapod, összedőlsz! Ha nincs alapod, akkor csak egy ideig-óráig leszel kunyhó! Milyen alapon építettél házasságot? Milyen alapon építettél közösséget? Milyen alapon mondod ki, hogy krisztusi vagyok? Milyen alapon mondod ki, hogy zsidó vagy? Egyáltalán milyen alapon vagyunk? Minden építkezésnek az első része az alap! Tetszik vagy nem tetszik, betonozni kell, kemény és szilárd alapot kell vetni, ez a dolgunk! És nincsenek kemény és szilárd alapok, és sorra-sorra dűlnek össze emberek, kapcsolatok, gyülekezetek, a társadalom, országok. Az egész világ dől össze. Megvizsgáltuk-e már az életünknek, a házasságunknak, a kapcsolatainknak és bárminek az alapját, amire építeni szándékozunk? Milyen alapon mondok és teszek? Sürgősen a helyünkre kellene kerülni: krisztusi alap nélkül nincs semmi. Egyetlenegy alap vettetett, egyetlenegy fundamentum. Csak ebben is van egy veszély: mi az, hogy krisztusi alap? Az a fundamentum nem egy személy, az a Szentháromság! „Átadtam minden hatalmat mennyen és földön”. Ekkor nem egy új isten, egy új alap vagy új világ lett, hanem az, amit Isten kezdetben alapított, annak az uralmát adta át. Az uralom alapja Isten, és Isten ezt az uralmi alapot, a számonkérést, a jogosságot, az igazságot, Izráel hegyeit (főpapi és a királyi hatalmat) adta alapul, de Ő alapította! Mindazt, ami van és lesz, azt Isten alapította, és ott van az előírása, a törvénye a teremtéstől kezdve egészen a végéig, és ezt ismernünk kell!
A Sátán nagyon jól játszik – nem szeretem, de tisztelem a tudását, hiszen a világ második legnagyobb ereje, nem mernék nekimenni, mint ahogy egyesek teszik – az alapok rongálásával. Visszatekintve a sok-sok közülünk eltávozott embert, akik közöttünk voltak, akik felé szolgáltam és akikkel találkoztam vagy ismerek, akiknél kezdeteknél rombolt a Sátán, méghozzá a férfi vagy női identitást. Ezt az alapot szedte szét, amire lehet építkezni, ami nélkül nincs még társadalom se, hiszen ha a férfi nem férfi és a nő nem nő, akkor nincs még család sem, és folytathatom tovább egészen a társadalom felépüléséig. S amikor jönnek-mennek a sérült emberek, akkor meg kell állapítanom, hogy egy alapot nagyon szétvert a Sátán: amikor egy fiúgyermekből nem lesz férfi, akkor nincs folytatás, és hogyha a mama kedvence, akkor a következő férfitől félni fog (tőlem is sokan féltek). Ha valaki a szüleitől sérült, s utálja az apját, akkor utálni fogja azt is, aki férfi. Ha valaki önmagában utálja a nőt... Sorozatokat, párhuzamokat sorba fel lehet venni. Valamelyik nap a kezembe került egy levél, valaki köztünk volt és azt írta, hogy „köszönöm, szeretlek benneteket...és Esztertől milyen sokat kaptam” – fiú, nem férfi. Egy férfi, aki nem tud a férfinek testvére lenni és akármilyen hihetetlen, benne van a férfigyűlölet, s a férfigyűlölet akár Istengyűlöletté is fajulhat, mert Isten az Atya, és reszketni kell Tőle (teológiába sok helyen belerakták ám ezt, hogy a szűz Mária a helyére kerüljön). Az a férfi, aki önmagában utálja a férfit, az elnőiesedik, a nőkkel barátságos lesz. A nőknél is ugyanez a sorozat, megfordítva. Végre a helyére kellene kerülni az alapoknak, mert itt van az alapvető probléma, Isten Igéjét nem fogadja el valaki, ha nincs meg a női vagy a férfi identitása! Ellensége lesz Isten Igéjének, hogyha valahol sérült és nem helyesen működik a férfi és a nő kapcsolata. Egy elnőiesedett férfi nőies lesz és félni fog a férfitől, s ezzel ki van zárva, hogy Isten törvényeiben benne legyen. Nézd meg hány elnőiesedett gyülekezet van! Ha nincs férfi, nincs törvény, nincs aki képviselje a törvényt. Helyére kellene állítani az alapokat, meg kellene gyógyulni az apáktól, anyáktól, mert felnőtt lévén már nincs hivatkozási alap arra, hogy milyen volt az apuci meg az anyuci! Tragédiákról lehet beszélni, mint amikor azt mondom, hogy valaki az anyja erőszaka alól úgy ment el, hogy majdnem nőgyűlölő és találkozik egy olyan emberrel, aki sérült az apukájától. Abból mi lesz? Számoljátok ki! Házasság nem, az tuti! Isten azt szeretné, hogy a férfi a férfinek, a nő a nőnek testvére legyen, és a férfi a nőben kiteljesedjen, és a nő a férfiben kiteljesedjen. Ebben mindenhol deformálások, harcok és háborúk vannak, s ez motiválja azt, hogy hogy fogadom és kitől fogadom el Isten Igéjét, és tönkreteszi ez még Isten üzenetét is. Kitalálunk bizonyos alapokat, de az isteni alapnak és Krisztus uralmának az alapja a legeslegelső, férfi és nő helyreállása: elhívásának, küldetésének és Isten szerinti rendjének a helyreállása, és akkor nem lesz összedőlt ház, elnőiesedett gyülekezet, nem lesz harc nemek között, nem lesz homokos és sok minden más nem lesz! Sajnos van még homokos gyülekezet is, még Messiáshívő is, sőt protestáns még Magyarországon is, amit magam is fájlalok.
Ha bármit is szeretnénk akkor nem a módszereket kell hogy keressük, hanem az alapokat! Bármi tragédia, ami bekövetkezik az életünkben, a kapcsolatainkban, ott nem a tragédiát kell orvosolni, hanem a kezdeteket: miért vagyok háborúban a házastársammal? Mert nincsenek rendezve a szülő kapcsolatok, vagy bármilyen férfitől vagy nőtől elszenvedett csalódás, keserűség, fájdalom. Rendezni kell az ember alapvető alapját: férfi vagyok, nő vagyok! Ideális nő nincs, de ideális férfi sincs! Ezt felejtsük el! Az ideális, az a mi elképzelésünk, vágyunk, a mi testi és lelki akaratunk és nem Istené. Ezért jó, hogy ha odamegyünk Isten elé, hogy Uram, mutasd meg, hogy mi az, hogy férfi, mutasd meg, hogy mi az, hogy nő, és vedd el a félelmemet, hogyha látok egy férfit vagy nőt, akkor előttem bizonyság legyen és ne ellenség. Szomorúan mondom: tudom, látom, érzem. Ha valaki fél a férfiaktól, én azt a bőrömön érzem és fáj, mert nem tudom neki az Igét tisztán se továbbadni. Rendezni kell önmagadat, nem engem, nem mást és nem a századikat! Valóban nő vagy? Valóban férfi vagy? Valóban van alapod, vagy egy beteg valami vagy, mert se ezt, se azt nem éled meg. A férfi és női alapokat meg kell építeni, mert ha nem, akkor valóban úgy fogsz kinézni, mint a pusztai sátor, aminek kilátsz a tetején, annyi lyuk van még, hogy tudjál imádkozni fölfele. De ezt az egészet hét nap után lebontják és élni kell a mindennapokat! Amikor mész tovább, egyszer átjutsz Kánaánba, az Ígéret Földjére, ott, ahol neked élned kell, szolgálnod kell és házat kell építened. Elég már a kunyhókból, készülj arra, hogy házat kell építeni! Ezt már a tizenéves fiadnak vagy lányodnak is el kell mondani: készülj arra, hogy neked családod lesz! Nem bálványozom, de mindig kimondom hogy boldog vagyok, mert a kisfiam négyévesen nősül és tervei vannak, hogy ő is épít egy házat, én fogok segíteni az építkezésben, és csinál egy spájzot és anya fogja vinni a lekvárt át. Évtizedekkel előre tud gondolkodni már és nem fél, a mama lekvárját már beütemezte, tudja, hogy nem én fogok építkezni, de még segíteni jó leszek, és különben is az ő háza. Na, szeretném, ha mindenki így tudna gondolkodni, hogy nemsokára építkezned kell. Házasság, közösség. Építkezned kell, alapok nélkül pedig nem megy! Alap nélkül putrikat lehet építeni, mindenféle sátrakat, amelyeket a szél elvisz, s amikor jönnek-mennek a kóceráj életű emberek, akkor nem tudok mást mondani azon felül, hogy férfi vagy, vagy nő vagy, egyetlen választásod van! Ha Isten teremtett, adott valamit, akkor egyetlenegy választásod van: azt elfogadni! Mindennek az alapja te vagy! Ha nem éled meg azt, hogy férfi vagy nő, akkor minden, ami erre ráépül, az kész kóceráj! Szedett-vetett ócska, szingli élet... Mire építesz? Arra az alapra, amit Isten adott, aki maga Krisztus, ami pedig az uralmat jelenti, vagy az egész egy ócska bádogváros, ami jól zörög, ha fúj a szél, ad is valami enyhet, de sose lesz olyan, mint amilyet Isten akart? Érdemes lenne a férfiak és nők elferdésüléről egy kicsit bővebben beszélni és gondolkodni! Miért nem kell a férfi? Miért nem kell a törvény? Keresd az anyát! Ilyen volt az anyád, akkor miért ilyen a feleséged? Erősebb férfi lettél? Na de azért ne legyél nőgyűlölő, mert egyedül maradsz! Helyére tenni a dolgokat, megismerni férfiként, hogy mi a nő, és nőként megismerni, hogy mi a férfi, de mindenképpen a saját elküldésedet, hivatásodat meg kell ismerni, az Isten szerinti férfit és nőt, különben semmi, de semmi nem épül fel.
Sátrat építünk, Sátrak Ünnepe van. Ez a sátor emlékezés a pusztai vándorlásra, és egyben a betakarítás ünnepe is, de nekünk nem az a lényeg, hogy most emlékezgessünk, hogy mi volt Egyiptomban, mi volt a megtérésünk után. A mi Szukkotunknak már egészen másképpen kell zajlania: mit kell felépítenünk? Emlékezhetsz, hogy honnan jöttél minden alap nélkül, de mégis Isten megtartott, volt egy sátrad, aminek a tetején kiláttál, de beázott, volt egy vallásos életed, ahol Isten téged fogott és vitt, de a jövőre kell nézned. Amikor újjászületett emberként elkezded az életedet itt a földön, akkor neked meg kell alapoznod azt az épületet, amiben itt a földön laksz. Még sokszor fizikailag is a házadat, de itt a szolgálatod, az életed alapjáról beszélek. Amíg itt élsz a földön, csak megalapozottan élhetsz! A szolgálatnál nincsenek már szuka, azaz sátorépítések, összedobott kis emlékezések, az újjászületett ember már építkezik. Az útonlevő vallásos szedett-vetett kis sátrában lehet emlékezni, de ez kevés ma már! Itt Isten adott egy ígéretet, egy lehetőséget, neked, ott, azon a helyen építkezned kell. Az alapot ismered, de ha nem ismered, akkor tényleg jó lenne már egymásra figyelni, hogy miért vannak stabil életek, házak még annyi vihar és baj után is, még öreg házak is állnak stabilan. Három és fél éve vettünk vidéken egy házat, ami elég sokáig még lakva sem volt, s a régiek elég gyenge alapokra építkeztek, s amikor ezt a házat megvásároltam, akkor tudtam, hogy az első feladat a házat körbe újra alapozni. Nem valami nagy látványosság, amikor majd száz méteren keresztül kibontom a ház alját és a másik oldalról aláalapozok – nem is látszik – de ma áll, száraz és stabil. Én azt mondom, hogy ne vállalja senki ezt a munkát. Amikor elkezd egy építkezést, tegye le az alapot, keresse meg azt a biztos pontot, amire bármit is építhet! Higyjétek el, mialatt ezt a házat tataroztam két új házat fel tudtam volna építeni, s az a sok fáradtság, ami benne van nem is látszódik! Mielőtt bármit is építesz, tedd le az alapot. És folytathatnám szigeteléssel, tervrajzokkal és sok mindennel! Legyen alapja mindennek! Nehogy Isten kérdezze meg tőlünk, hogy „milyen alapon?”, mert ha Ő kérdezi, az bizony föveny vagy homok, az bizonytalan és bálványimádás! Mert elsősorban magamban hiszek, hogy vagyok olyan erős, hogy bírom a terheket, hogy lehet rám építeni, még ezt is szoktuk mondani, hogy rám lehet számítani, rám lehet építeni. Ne építsetek rám! Ha valami terhet el tudok bírni, akkor csak az jusson eszetekbe, hogy azért mégis valami alapon állok! Ezért bírok el, s ezért nem süllyedek el az ingoványba, a homokba.
Milyen alapon építkezel, mert az ítélet jön! Góg és Magóg meg lesz ítélve! De nekünk van valami közünk is Góg és Magóghoz, mi együtt élünk vele, sőt lehet, hogy részei is vagyunk. Az ítélet ott Izráelben a hegyeken! Jó lenne ezt is Isten elé tenni, hogy milyen alapon teszek dolgokat, ítélek meg másokat, mert akkor nem egy alapon vagyunk, milyen alapon utasítok el valamit, mert akkor nem vagyok egy alapon vele. Az alap hiánya vagy mássága miatt nem tudsz közösséget, családot építeni, nem lesz Isten akarata és terve befejezve, sőt elindulva sem az életedben. Valamit csinálsz, valamit építesz, szolgálsz, de amit Isten akart, azt nem építetted meg. Egyetlenegy alap van, amit Isten alapított, Krisztus, s Krisztus uralmát Isten adta át, nem új uralmat adott! Ezt hangsúlyozni kell, mert keresztény szinten nagyon sokat emlegetik. Nem Jézus országába megyünk, hanem Isten országába! Az alap Isten által adott alap, amelykre Krisztus Teste építkezik! Meg kellene értenünk, hogy az alapjainkat kell rendeznünk! Senki ne mondja azt, hogy farizeusként kitaláltam, hogy folyamatosan a férfiakkal és a nőkkel foglalkozom, hanem hadd mondjam azt, hogy az alapokat kell tanítani, addig nem tudok és nem lehet továbblépni, amíg nem férfival és nem nővel találkozunk, akkor más alapokon vagyunk! És ha te nem akarsz krisztusi alapokon lenni, akkor nem tudunk építkezni! Ezért adok hálát Istennek, hogy olyan feleségem van, akivel egy alapon vagyunk, együtt építkezünk és mindazt, amit Isten ad, együtt tudjuk tenni. Nem mi vagyunk a csoda, hanem az az áldás, aki Krisztus, Isten áldása az egész világnak, az az alap, aki nem más, mint a mi Urunk! Az a lényeg az egészben, semmi más!
Ne építkezzél, nézd már meg az alapot, Isten akaratát, törvényét és Krisztus uralmát! Szabad-e? Kérdezd meg! Legyen alap! Hadd ne lássak sátrakat nyolc nap múlva a szemétdombon, a tüzön, mert vége az ünnepnek! Ne tegyük azt, amit Izráelben a gyerekek, fiatalok és a gyerek felnőttek tesznek, hogy Szukkot ünnepén csodaszép kis sátrakat csinálnak, teleaggasztják mindenféle képekkel és díszekkel, mint egy jó katolikus búcsún, és elfelejtik az ünnep lényegét! Nehogy olyan legyen a hívő életünk, mint ezek a sátrak: se alap, se semmi, egy múlandó valami, de azt szépen kidíszítettük! A hívő élet folytatása az alapokon levő ház, amit meg kell élnünk a földi életünk során, mert itt élünk, és Isten azt akarja, hogy itt építkezz mindaddig, amíg el nem kell hagynod azt a sátrat, ami a tested, azt a világot, amiben most itt élsz. Nem vágyom rá, de azt szeretném, hogy minél több rendezett életet lássak. Alapos munkát, alapos igeolvasást, alapos hívő életet, alapos tanítást. Csak az alapnál legyen mindig ott az egyetlen Alap, az az Uralkodó, aki Isten Igéjét adja már parancsként tovább!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |